Átlagosan 83-97g nátrium van bennünk, ennek több mint fele mobilizálható formában, testünk folyadéktereiben, kisebb hányada pedig kötőszöveteinkben, csontjainkban található. A klórral és a káliummal együttesen testünk folyadék- háztartását szabályozza. Annak ellenére, hogy a nátrium „közellenségként” szerepel a köztudatban, létfontosságú szerepet tölt be jó néhány életfunkcióban: az izomműködésben, a fehérje- és szénhidrát-anyagcserében, a sav-bázis egyensúly fenntartásában, valamint a sejtek is csak nátrium segítségével tudják hasznosítani a tápanyagokat.
Napi nátrium igényünk kb 1-2g, amit könnyedén fedezhetünk kb. 5g konyhasó elfogyasztásával. Mivel a népesség nagy része ennél jóval többet fogyaszt, inkább a túlfogyasztásról, mint hiányról érdemes beszélnünk. Az élelmiszer-ipar „remekei” között számon tartott kész-, és félkész ételek, valamint a tartósított élelmiszerek (pl. kenyér-, sajtfélék, felvágottak, konzervek…) is rengeteg nátriumot tartalmaznak, így alapból a szükségesnek többszörösét fogyasztjuk.
A túlzott só- fogyasztás jelentős mennyiségű vizet köthet meg szervezetünkben, így az arra érzékenyeknél könnyen magas vérnyomáshoz vezethet. Ez ellen sószegény diétával védekezhetünk. A többi ásványi anyag aránya is befolyásolja a folyamatot. Míg a természetes élelmiszerek nátrium-kálium aránya 1:7, addig a tartósított, vagy kezelt ételeknél ez általában épp fordítva van. Ezért okozhat a nátrium túlfogyasztása ennyi problémát. Megerőltető fizikai munkánál, aktív sportnál az intenzív verejtékezés hatására nem csak vizet, hanem jelentős mennyiségű ásványi anyagot – köztük nátriumot is – veszíthetünk. Ilyenkor kifejezett pótlásra van szükség – a teljesítmény fenntartásához, vagy a regenerálódás gyorsításához –, melyet a legegyszerűbb megfelelő összetételű izotóniás oldat formájában elfogyasztani. Az ilyen izotóniás italok, vagy ásványi-anyag kiegészítők általában komplex formában, és megfelelő arányban tartalmazzák az izzadással elveszített anyagokat.
